Minthogy a törökök és az ellenpárt hódoltságában a hiteles bizonyságtevők az iktatáskor bátorságosan el nem járhatnak; de szokásban van, hogy némelyek a káptalani és conventi bizonyságtevőket maguk mellé véve, az iktatásra váró fekvő jószágokhoz közelebb eső helyekre mennek és ott végzik és hajtják végre az iktatást, mivel az iktatásra váró fekvő jószágba menni nem merészelnek:
1. § Az ilyeneknek ezt, az ország korábbi végzéseihez képest is megengedettnek kell tekinteni.
2. § Mindazonáltal aképen, hogy a midőn az iktatásra váró fekvő javak helyszinére nem mehetnek, az iktatást a közelebbi hely alispánjának és szolgabiráinak, (ha ugyanis abban a vármegyében vannak és a közügyeket igazgatják) meg más nemeseknek és nem nemeseknek a jelenlétében, a szokás szerint nyilvánosan hajtsák végre.
3. § Az alispánok és szolgabirák nem létében pedig, azt ne saját területükön, avagy máskép alattomban, hanem legalább a közel levő nemesek, nem nemesek és bizonyos magán személyek előtt nyilvánosan vigyék véghez.
4. § Ellenkezőleg, ha jövőre valamely iktatás másképen és a mások jogának kijátszásával történnék, azt, a kit az ebből keletkezett és a császári és királyi szent felség itélőszéke elibe juttatott peres ügyben, az ilyen csalárd és jogtalan iktatás miatt az örökössel szemben elmarasztaltak, az iktatott és elfoglalt fekvő jószágnak örök becsüjével sujtják és az elfoglalt fekvő javakat az örökösnek visszaadják.
5. § A minek az ellentmondás, eltiltás és visszaüzés ellent ne álljon.
