A hol pedig valamely fekvő jószágba a törvényes iktatás megtörtént ugyan, de erről az, a kit érdekel, vagy a lakás távolsága okán, vagy egyéb nehézségek miatt tizenöt nap alatt tudomást nem szerezhetett és az adományt nyerő az ilyen fekvő jószágoknak ellentmondás nélkül maradt az uralmában.
1. § Megállapitották, hogy az, a kit a fekvő jószág öröksége illet, egyenesen, ugyanazon módon, mint ha az iktatásnak ellenmondott volna, annak a fekvő jószágnak a fölkérőjét megintő-levél mellett a királyi curia elibe idézze, és mihelyt Ő felsége itélőszékén a peres ügyet kihirdették és kikiáltották és a felperes vagy bizonyitékokkal, vagy egyéb okmányokkal nyilván kimutatta, hogy az ikatatás előtt annak a fekő jószágnak valóságos és békés birtokában volt és azt folytonos uralma alatt tartotta:
2. § Akkor ezt a fekvő jószágot, ama tény, hogy az iktatás ellenmondás nélkül történt ellent nem állván, a törvényes és valóságos urának vissza kell adni, és az adományt nyerő arra nézve a maga jogát birtokon kivül keresse.
3. § Ha pedig ugy találnák és az válnék bebizonyitottá, hogy a fölkért fekvő jószágnak az ura és örököse az iktatás idején a lázadóknál és az Ő felségéhez hütleneknél tartózkodott, avagy abban a vármegyében, amelyben a felkért és iktatott jószág fekszik, avagy annak közelében, vagy ő maga, vagy szolgái, vagy pedig a hozzá tartozó emberei jelen voltak ugyan, de az ellentmondást figyelmetlen és ügyetlen hanyagságból elmulasztották; akkor abban a törvényesen és ellenmondás nélkül iktatott fekvő jószágban, az adományt nyerő maradjon benne; és annak az ura avagy örököse erre nézve a maga jogát birtokon kivül keresse.
