1563. évi XLVII. törvénycikk

ha a király hűtlenség okából adományoz valakinek fekvőjószágot és ellenmondás történik, az itélőszék birálja meg, hogy hütlenség czímén az adományozás helyesen történt-e?

Miután pedig a császári szent felség azon adományainak a visszavonásába, a melyeket a lázadókhoz és az ellenfélhez szitás miatt hütlenség czimén tett, bele nem egyezik, az ország karai és rendei Ő szent felsége akaratának ellenére nem szavaznak.

1. § Mindazáltal beleegyezése és engedelme mellett (az ország jogai és szabadságai is ugy kivánván) elhatározzák, hogy ha akkor, a midőn az ilyen fekvő jószágoknak a fölkérői ama javakba a törvényes beiktatásokat eszközölték vagy ezután eszközlik, az iktatásnak azok mondottak, vagy mondanának ezutánra ellent, a kik Ő felségéhez hívek és engedelmesek és fegyveresen az ellenfél pártjához nyiltan és köztudomásulag nem tartoznak; ennek az ellentmondásnak helyet adjanak.

2. § És a perbehivás előrebocsátása mellett törvényesen járjanak el és a királyi felség itélőszékének itéletéhez határozzák el, hogy az ilyen javaknak adományul kérése, helyesen és törvényesen történt-e vagy sem?

3. § És a végrehajtás a királyi felség itélőszékének határozata és az ország szokásainak értelmében történjék.

4. § És ha az ilyenek közül bárkinek a fekvő jószágát az ellenmondás ellenére elfoglalnák, azt az ország főkapitányai a megfosztottaknak visszaadják és az adományosok az adományra vonatkozó jogukat törvény utján keressék.

5. § Ha pedig a császári és királyi felség valakinek az olyan fekvő jószágait adományozta el, a kik nyilt csatában és háboruban, minden kényszerités nélkül az ellenfél pártját fegyverrel követték, vagy a kik még most is állhatatosan lázadásban vannak, avagy abban már el is haláloztak és azokat a fekvő jószágokat az adományosok birtokukban tartják, ezek az ilyen javakat egyszerüen visszabocsátani nem tartoznak, hanem azok, a kik azokra valami jogot támasztanak, visszaszerzésük végett az ország törvényei szerint járjanak el.

6. § Mindazonáltal, mivel azt állitják, hogy a lázadás miatt, hütlenség czimén, vajmi sok nemesnek, özvegynek, gyermeknek és elaggottnak a fekvő jószága vált adomány tárgyává; igazságosnak látszik, hogy a császári és királyi szent felség itélő székén elbirálják, hogy az ilyenek követtek vagy követhettek-e el valamint, a mivel a hütlenség büntetését érdemelnék meg?

7. § És ha ugy találnák és az válnék bebizonyitottá, hogy békésen otthon ülve, az ellenfél mellett önszántukból föl nem keltek, Ő felsége ellen fegyvert nem fogtak; az ellenfélnek önkéntesen esküt sem tettek és az Ő felségével ellenséges katonákat ellátással nem segitették; az ilyeneknek a fekvő jószágait adják vissza.