Azt is megállapitották, hogy a fekvő jószágok és birtokjogok erőszakos elfoglalásának, továbbá a várak és erősségek elvételének a peres ügyeit ne csak a királyi curián, hanem a vármegyékben is kivétel nélkül tárgyalják.
1. § Az ispánok és alispánok az ilyen ügyben egész a végitéletig járjanak el.
2. § De az erőszakosság okán száz forintot meghaladó büntetést ki ne szabjanak.
3. § Elfoglalt fekvő jószágok haszonvételét és jövedelmét a felperesnek vissza itélhetik; a melyet a felperes az ország szokásához képest eskü utján kapjon meg.
4. § Az ispánok és alispánok mindezekre nézve a kártéritést és a fekvő jószágok visszabocsátásának a végrehajtását eszközöljék.
5. § Ha pedig az ispánoknak és alispánoknak az ilyen végrehajtásra elég erejük nem volna, akkor a végrehajtást az itélőlevél mellett az e végre megkeresett országos főkapitány köteles és tartozik foganatositani.
6. § Abban az esetben pedig, ha a felek valamelyike az ispán, avagy az alispán és a szolgabirák itéletével megelégedni nem akarna és a peres ügyet a királyi felség itélőszéke elibe felebbezné és a vádlottat ott is elmarasztalnák; akkor ugy a fekvő javak erőszakos elfoglalásáért, mint a várak és erősségek elvételéért kétszeresen az az: két száz forinttal büntessék.
7. § Ha pedig a győztes fél a főben járó büntetés alkalmazását kivánná: ezt törvény utján keresse.
