Megállapitották azt is, hogy az országban a főkapitányok, azokat a fekvő jószágokat és bármiféle birtokjogokat, a melyeket a valódi törvényes birtokosoktól erőszakkal és jogtalanul elfoglaltak, még ha a királyi várak birtokába jutottak volna is; a beszterczebányai közönséges végzések czikkelyeihez képest, azok urainak és örököseinek (az erőszakos és jogtalan foglalás tiszta valóságát előzetesen kideritvén) visszaadatni és magukat az erőszakos foglalókat és birtokosokat a visszadásra erőszakkal is reászoritani és kényszeriteni tartozzanak.
1. § Azoknak a fekvő jószágoknak a visszabocsátását pedig, a melyek tudniillik: most a királyi várak birtokában vannak, vagy a melyeket ezután foglalnak azokban, a császári szent felség kegyelmesen azzal a feltétellel igérte meg, hogy az ily módon visszabocsátandó fekvő jószágoktól Ő felségének, ugy a hátralékokat, mint a most elhatározott avagy ezután elhatározandó adókat igazán és egészben megfizessék.
2. § Továbbá, hogy azoknak a majoroknak és helységeknek a jobbágyai, azokat a rendkivüli munkákat és szolgálatokat, a melyeket az országlakók közönségesen elhatároztak, azokhoz a királyi várakhoz, a melyekhez őket alkalmazzák, ezutánra is teljesitsék; és ezenfelül, hogy a fennebbi határozathoz képest minden száz jobbágy után állandóan három lovas katonát tartsanak.
3. § Minthogy pedig mindazokat a jobbágyokat, a kik a törököknek alávetve vannak, ezek naponként keservesen sujtják; méltóztassék Ő felsége kegyelmesen megengedni, hogy miképen fennebb elhatározták, hogy ezek a kirótt adóknak csak a felét fizessék és a száz jobbágy után a három lovasnak is csak a felét, az az: hogy kétszáz jobbágy után tartsanak három lovas katonát.
