A császári és királyi szent felség, az ő hiveinek korábban és gyakran ismételt kéréséhez képest, méltóztassék ama határoknak és határszéleknek kérdéseit is, a melyek az ausztriaikkal; valamint Szakolcza körül a morvákkal; Sárosvármegye és a Szepesség körül a lengyelekkel, Szlavonországban pedig a styriaiakkal szemben fenforognak, az arra alkalmas és mindkét részről kirendelt és kiküldött biztosok által (minden további halogatás nélkül) kegyelmesen megvizsáltatni és kiigazittatni.
1. § A magyarok körül ilyen biztosokul megváltoztatták és kinevezték: először Morvaország felé, a főtisztelendő erdélyi és győri püspök urakat: Mérei Mihályt, Szomor Jánost, Damján itélőmestert és velük együtt az Ő felsége ügyeinek az igazgatóját.
2. § Ennekutánna Ausztria felé: a váradi püspök urat, Pethő János; Máté itélőmestert és Hasagy Imrét szintén a királyi ügyek igazgatójával.
3. § Lengyelország felé pedig: Perényi Gábor urat; Thúrzó Ferenczet; a szepesi Prépostot és Révai Mihályt szintén az igazgatóval.
4. § Méltóztassék Ő felsége kegyelmesen azt is megengedni, hogy azokat a várakat, a melyeket Ausztriának elzálogositottak, az ő magyar hivei a régi zálogösszeg letétele mellett visszaválthassák.
5. § A miképen, hogy Ő felsége megigérte, hogy e tárgyban ausztriai hiveivel az első alkalommal értekezni kiván.
