A dézsmák beszedésének és fizetésének módjára nézve elhatározták, hogy tartsák meg azt a rendet, a melyet a néhai fenséges Ulászló király ezernégyszázkilenczvennyolczadik évi decretuma és az ezerötszáznegyvennyolczadik évi czikkelyek terjedelmesen és eléggé bőven előirnak.
1. § És hogy a dézsmálókat, a kik a dézsmálásban nem azoknak a tartalma szerint járnak el, az ott kiszabott büntetéssel; a tizedek megháborítóit pedig az ezerötszáznegyvenhatodik évi országgyülés czikkelyébe foglalt büntetéssel sujtsák.
2. § Megállapitották az eltörlését és megszüntetését az olyan visszaéléseknek is, hogy a dézsmálók a dézsmálásra nagy lovascsapattal környezve szálljanak ki; és hogy a birákat reá szoritsák, hogy őket fényesen és ingyen ellássák; továbbá, hogy toll-csomagot szedjenek és hogy az adóssági- meg egyéb ügyekben biráskodjanak s hasonlókat tegyenek.
3. § És mivel az egyházak főpapjaitól maga a császári szent felség is szokott az ő várainak és véghelyeinek a szükségleteire és fentartására tizedeket bérbe venni; méltóztassék azokat, a miket a decretumokban és az országlakók közvégzéseiben a bérlet rendjére és módjára, meg a dézsmálásra nézve elhatároztak és szentesitettek, a tisztviselői utján, ugy maga megtartani, mint minden más hivével megtartatni.
4. § Mindazonáltal az ezerötszázötvenötödik évi végzéshez képest, épségben maradván Ő felségének, a véghelyek fentartására szükséges és alkalmas dézsmáknak, a megszokott bérletére és egészben való beszedésére vonatkozó joga.
5. § És, hogy a midőn a főpapok valamely dézsmáikat önmaguk természetében szedni nem akarnák; Ő felsége avagy a földesurak pedig azokat bérbe venni kivánnák, velük azoknak áráról és béréről egyezkedjenek.
