Az ország karai és rendei azt is szükségesnek látják, hogy Ő felsége helytartó ura és az ország főkapitányai esküt tegyenek.
1. § Hogy tisztük végzésében hűségesen járjanak el és kötelességeiknek tehetségük szerint eleget tegyenek.
2. § És a főkapitányok az idegen fekvő javakat (ha ilyenek birtokában vannak) kezükből tartoznak legott kibocsátani.
3. § De csak ugy, ha nyilván tudva van, hogy azok a fekvő javak idegenek, mert különben ha kétség forog fönn, azt törvény utján kell eldönteni.
4. § Ha pedig a vármegye, a javaitól megfosztott mellett bizonyságot teszen és azok a főkapitányok az erőszakkal elfoglalt fekvőjavakat kezükből ugy sem bocsátják ki és e tekintetben esküjöket megszegik: a császári szent felség őket megbüntesse.
