A császári és királyi szent felség az ország karait és rendeit a végett is kegyelmesen megkereste, hogy tekintetes és nagyságos Salmi és Neuburghi Eck gróf urat és ennek Gyula, meg Miklós testvér urait, az ő hiveit maguk közé befogadják és honfiusitsák.
1. § Nemkülönben az ő császári felsége főkamarását Archoi Scipio grófot.
2. § Továbbá Roraui báró Harrach Lénártot, a római birodalom, Magyar- és Csehország stb. fenséges királya, a mi legkegyelmesebb urunk főudvarmesterét és ennek fiait, hasonlóképen Harrach Lénártot és Theobáldot.
3. § Továbbá Sonneghi báró Ungnad Ádámot.
4. § És Pruskowi Pruskowszki Györgyöt, a mondott királyi felség kamarását.
5. § Az ország karai és rendei elhatározzák, hogy a megnevezett összes személyeket és ezeknek örököseit és utódait, nem csak Ő felsége megkeresése folytán, hanem azért is, mivel azoknak mindenike hü szolgálataival magát Ő felsége ajánlására méltónak bizonyitotta; a magyarok közé befogadják és hogy őket jövőre mindenki Magyarország valóságos és kétségtelen tagjainak tartsa és ismerje; abban a reménységben lévén, hogy magukat mindnyájan letett esküjökkel megegyezőleg fogják viselni.
6. § És miután, a megkeresett személyek befogadásával, az országlakók Ő felsége kegyelmes megkeresésének oly készséggel és engedelmességgel eleget tettek, azt kérik, hogy a midőn közülök is valaki Ő felsége országaiba és tartományaiba magát bevétetni kivánná: Ő felsége a maga kegyelmes ajánlásával az ilyeneknek is, hasonló készséggel és jóakarattal való befogadása iránt gondoskodjék; most pedig a megnevezett személyek befogadásával kegyelmesen megelégedvén, jövőre az ország karait és rendeit (a mennyire lehetséges) többeknek az ajánlásával ne terhelje.
