A második rendű parancsok azok, a melyeket a császári felség az ő kapitányaihoz, előljáróihoz és tisztviselőihez szokott kibocsátani:
1. § Minthogy pedig ezek, Ő szent felsége joghatóságának, mint az ő különösen elkötelezett szolgái közvetlenül alá vannak vetve; ennélfogva, ha az azok tisztéhez tartozó valamely dolognak a végrehajtására parancsot kapnak és annak nem engedelmeskednek; méltóztassék Ő felsége, minthogy ez teljesen hatalmában áll, őket egyenesen magához hivatni és vétségükhöz méltóan legott megbüntetni.
2. § Hogyha pedig Ő felségeik az országtól távol lennének, ugy, hogy az ut távolsága miatt hiveik őket az ilynemü parancsolatok meg nem tartása okán meg nem kereshetnék; méltóztassék az ő helytartó urának teljes hatalmat adni arra, hogy ez, az ország főkapitányainak a császári és királyi szent felség tekintélye alatt elrendelhesse, hogy ezek az olyanokat, a kik a parancsoknak nem engedelmeskednek, megbüntessék.
3. § És hogy azok, a kiket ezek megkeresnek, tisztükhez képest az egyéb törvényes végrehajtásokat is teljesitsék.
