1566. évi II. törvénycikk

a karok és rendek a királynak az országból távollétébe belenyugosznak

Az ország karai és rendei, jóllehet az országgyülésnek előbbre összehivását és Ő felségének azon, avagy legalább a mostanin való megjelenését fölöttébb óhajtották volna (hogy igy Ő felsége előtt az ő igen nagy és a végsőkig menő sérelmeiket és sanyargattatásukat előadva, ezek eltávoztatásának és valahára megszüntetésének valami orvosszerét az ő jelenlétében biztosabb reménységgel várhatták volna), mindazonáltal tekintetbe véve mindazokat, a miket Ő felsége sorban és terjedelmesen kijenlentett és a melyek Ő felségét nemcsak a legsulyosabb egyébnemü gondokkal és gondoskodással, hanem munkával és költségekkel is lekötötték, és igy az országgyülés megtartásától mostanig szükségképen visszatartották; és megfontolva azokat az okokat is, a melyek őt birodalmába szólitva, miattuk a hű magyarjai között való igen óhajtott megjelenésének most sem örvendhetnek, átlátták, hogy Ő felségét a legnagyobb szükségesség inditotta arra, hogy az országgyülés elhalasztásával az összes gondját és gondoskodását, meg minden erejét és igyekezetét a fennforgó közveszedelem elháritására és megszüntetésére tartozó dolgokra forditsa.

1. § Arra nézve pedig, hogy Ő felsége hadiszerencséjének kedvezőre fordultával, az ő ellenségeinek és ellenfeleinek erejét és féktelen támadását, nemcsak vitézül föltartóztatta, hanem vissza is verte és elnyomta, az ország karai és rendei mindenekelőtt a mindenható jó Istennek (a ki leggyötrelmesebb állapotukat szánó tekintetére méltatta) örökös hálát adnak és soha el nem muló dicséretet mondanak.

2. § Ő felségét pedig a kedvező és szerencsés eredményért köszöntik és kérik az Istent, hogy ezt Ő felségénél tovább is folytatni; jövőre is kegyesen megengedni és Ő felségét minden vállalatában irgalmasságával segiteni és azokban szerencsés eredményhez juttatni kegyeskedjék.

3. § Ő szent felségének pedig, az országtól távollétébe türelmesen belenyugosznak, mivel bizonyos, hogy a birodalmába való távozása, az ő Magyarországának is kétségtelenül nagy hasznára válik, és Ő felsége helyett, az Ő felsége kedvelt testvére, a fenséges főherczeg, az ő legkegyelmesebb uruk jelen van, a ki bármely fölmerülő dolgot, meg ügyet, Ő felsége helyett, ugy a mikép szükséges és czélszerü, el fog igazitani.