1566. évi III. törvénycikk

a rendek előterjesztése arról, hogy a maguk és övéik fentartásáért mennyit kellett áldozniok és szenvedniök, de azért a királynak jövőre is segitségére akarnak lenni

Megemlékezvén pedig a császári és királyi szent felség, azokról a sulyos és tömérdek költségekről, a melyeket az elhunyt boldog emlékezetü császári és királyi szent felség, uralkodásának kezdetétől fogva, a végső leheletéig Magyarországnak fentartására és védelmére tett; azután arról is, hogy felséges atyjának nyomdokait követve a hü magyarjai fenntartásának és védelmének gondját, a fölöttük való szorgalmatos őrködés igérete mellett fölvette: az ország karai és rendei sem feledték el Ő felségének amaz igen nagy jótéteményeit, a melyeket irántuk és ezen lesujtott ország iránt szakadatlan gonddal, fáradhatatlan munkával és végül tömérdek költséggel tanusitott; sőt el sem fogják feledni soha; hanem mindenkor és örökre hálás emlékezetükben táplálják.

1. § Hasonlóképen Ő szent felségének is, a ki az ország védelméről és fentartásáról való gondoskodását nemcsak, hogy ép oly kegyesen, mint szivélyesen megigérte; hanem megkezdett uralkodásának rövid ideje óta, ez iránt való állhatatos szándékát már tettleg be is bizonyitotta, az ország karai és rendei véghetetlen és örökké tartó hálás köszönetet mondanak.

2. § És a miképen ez a magyar nemzet, már ide s tova száz és még több esztendő óta, még ép és egyaránt virágzó állapotában, az összes keresztyén népek közül, mondhatni, mint első, magában egyedül és csupán a keresztyén vallás megótalmazása és bátorságba helyezése szeretetéből állott ellent a hitetlen török nemzetnek; és ennek erejét és kegyetlenkedését, vitézül és lelkesedéssel, nem csak hosszu időre feltartóztatta; hanem a keresztyén világtól igen gyakran vissza is üzte; és emez ugy az istennél, mint a keresztyén vallásra nézve is, legemberségesebb cselekedetével (habár a török hatalomtól az anyagiakban lesujtottan, meggyöngitetten és számban megfogyatkozva) a mai napig sem hagyott föl; Ő felségének az irántuk és megvédelmezésük iránt való készséges és eltökéllett akaratát ebből a szempontból tekintve, ugyanezt a jövőre is, a mig csak erejük engedi, éppen ugy tenni fogják és a föltett szándékukhoz való állhatatos ragaszkodással, Ő felségeért és az édes hazáért vérüket ontják és életüket áldozzák, hogy háládatosságokról igy is mindenkor bizonyságot tegyenek.