Ezek után, a mi császári és királyi szent felség előterjesztett czikkelyeit illeti:
1. § Elsőbben is megállapitották, hogy a jelen névre minden egész jobbágytelek után Ő felsége számára, két forintot szedjenek és fizessenek. Az egyiket szent Pünkösd ünnepére, a másikat pedig szent Mihály napjára.
2. § Mindazonáltal ugy, hogy ezt a két forintot, egészen csakis azokon a helyeken szedjék be, a melyek a házak ellenséges fölégetése, lerombolása, a jobbágyok kiölése vagy fogságba hurczolása és javaik földulása következtében pusztulásra nem jutottak.
3. § Azok pedig, a kik a törököknek alá vannak vetve, a korábbi végzések határozataihoz képest csak a felét fizessék.
4. § Azoknak pedig, a kiket a közelebb elmult esztendőben a törökök és Ő felsége hadserege, ugy a Tiszán inneni, mint a tuli vármegyékben, Szlavoniában, Körös vármegyében teljesen földultak, fölégettek és kifosztottak és a kiknek a veszedelemtől való félelem miatt, a lakhelyük elhagyásával Erdélybe avagy török területre kellett menekülniök, a kirótt adó alól méltóztassék a császári és királyi szent felség a jelen évre kegyelmesen mentességet adni és engedélyezni.
5. § Hogy az elhamvasztott és elpusztitott helységeket ismét fölépitsék és azok, a kik máshová költöztek, a fölmentéssel édesgetve, házaikba visszatérjenek, és ismét azokban lakjanak; és azokat a földeket a visszaterelt jobbágyokkal és lakósokkal miveltessék és jövőre Ő felségének is hasznot hajtsanak; a hadseregnek pedig (ha ismét azokba a részekbe találna jönni) legyen meg az, a miből éljen.
