A még el nem törölt és le nem rontott, avagy némelyekről állitólag önhatalommal ujonnan felállitott törvénytelen és száraz vámokra nézve megállapitották;
1. § Ugyanis, hogy a száraz vámokat, a korábbi országgyülések végzései értelmében, az azokban előirt mód és rend szerint, minden további halogatás nélkül lerontsák és eltöröljék.
2. § Minthogy pedig eddigelé mindenki azzal mentegette magát, hogy Ő szent felsége fekvő jószágain levőket az ő kegyelmes igéretéhez képest, ama végzések értelmében mindeddig még el nem törölték és ezért azt mondják, hogy a mig azok fennállanak, a magukéinak a megszüntetésére ők sem kötelesek; a karok és rendek alázattal kérik Ő császári szent felségét, hogy méltóztassék mindenek előtt az övéinek lerontását megparancsolni, hogy hü alattvalói is az ő példáját követve a magukét lerontsák és Ő szent felségével magukat többé ne mentegethessék.
3. § A melyekre nézve pedig ugy találják, hogy azokat valaki önhatalmulag, avagy az Ő felsége fekvő jószágain a tisztviselők, minden törvényes és jogos ok nélkül állitottak föl, az illető vármegyének az ispánja avagy alispánja, tisztének elvesztése alatt, a vám urát megintse, hogy azokat azonnal lerontsa.
4. § A ki ezt esetleg tenni vonakodnék avagy elmulasztaná, azt a vámot maga (az ezen országgyülés közönséges végzésével neki adott hatalmánál fogva) széthányassa.
5. § A mely dologban, ha a helynek földesura neki, vagy ellent állana, vagy a lerombolt vámot ujból fölállitaná, az ispán vagy az alispán idézze őt ama vármegyének a törvényszékbe elibe, a hol is első izben száz, másod izben pedig kétszáz forinttal, s ha még igy sem térne észre, harmad izben annak a majornak, a melyben az ilyen törvénytelen vámot felállitották, az elvesztésével büntesse.
6. § Az ilyen birságok az alispán és a szolgabirák javára esnek; a birtokjogokat pedig a királyi fiscus számára foglalják le; a melyeket azonban az, a ki azokat elvesztette, az ország közbecsüje szerint mindenkor visszaválthassa.
