Azok pedig, a kikről azt állitják, hogy a kereskedők és más utazók fölötte nagy sérelére, igen magas és törvénytelen vámdijakat szednek, a vámról szóló kiváltságaikat tartoznak azon vármegye ispánjának avagy alispánjának a megkeresésére, a melyben az ilyen vámok vannak fölmutatva; a melyeket az ispán, vagy alispán megvizsgálván, annál többet mint a mennyi azokban kitéve van, nem szedhetnek.
1. § Különben azokat magukat, a kik ez ellen cselekesznek, (valamint azokat is, a kik a szükséges helyeken vagy igen hitvány hidakat tartanak, vagy épen semmi hidat, a melyért részükre a vámszedést engedélyezték, fenn nem tartanak; sem az utakat és átjáró helyeket, a mivel tartoznának és kötelesek lennének, nem javitják és jókarban nem tartják): idézzék meg első izben száz, másod izben kétszáz forintban, a harmad izben pedig majorjuk elvesztésében marasztalják el, de az előbb emlitett módon való visszaváltásnak épségben maradása mellett.
