A katonáknak nyujtandó eleségről és élelmi szerekről az országlakók semmi ujat sem határozhatnak; miután a korábbi országgyülésen e tárgy felől már eléggé intézkedtek és végeztek is.
1. § És ugy látják, hogy azokban hiány nem fog lenni, csakhogy a katonák fizessék és a szegény népet el ne rettentsék attól, hogy azokat a kifosztástól való félelem miatt, a véghelyekhez piaczra, avagy a hadsereg táborába szállitani bátorkodjanak és ezt abban ne hagyják; se a majorokat maguk között (a mikép eddig tették és most is teszik) föl ne oszszák és azokat, nem csak az élelmi szerek és a takarmány szállitása, hanem még a pénz és egyéb különféle dolgok adása tekintetében is, szolgálattételre ne kényszeritsék.
2. § A rendek azt is igazságosnak látták, hogy azok, a kiknek saját végváraik vannak és azokban hadat tartanak, a jobbágyaik segitségével inkább a magukéit, mint a másokéit lássák el ilyen eleséggel és élelmezéssel.
