Az általános és részleges hadjárat idejére a fölkelésről és a hadak küldéséről az országlakók hasonlóképen semmi ujat sem határozhatnak; minthogy már ezelőtt egy néhány országgyülésen, jelesen pedig: az ezerötszáz ötvenkettedikin és az ezerötszáz ötvenharmadikin, a melyeken a most jelenlevők számánál, többen voltak jelen, ezt a tárgyat már kimeritőleg megvitatták és abban eléggé világos végzéseket hoztak.
1. § A midőn tehát azoknál többet, főként a maguk és az ország sorsának az időtől fogva már rosszabbra és sokkal sulyosabbra fordulása miatt most sem tehetnek és az országnak ezelőtt már meghozott végzéseit ujból is helyeseknek itélik, és azoknak a szükség kivánalmaihoz képest mindenki részéről való megtartását elhatározzák:
2. § Az ország karai és rendei kérik azonban Ő szent felségét, hogy méltóztassék kegyelmesen gondoskodni affelől, hogy őket eme végzések ellenére sulyosabbakkal ne kényszergessék.
3. § Tudniillik, hogy az egy telkes nemeseket fejenként ne vigyék és a megyei kapitányokat se kényszeritsék arra, hogy bármely bizonytalan lármára, avagy valamely törökvár akármely részleges megrohanására fölkeljenek.
4. § A jobbágyokat se szoritsák több munka teljesitésére, mint a mennyit meghatároztak.
5. § Az öregek és erőtlenek pedig maguk helyett más arra elég erős személyeket helyettesithessenek és küldhessenek.
6. § Végül a betegeskedőket, akaratuk ellenére, a hadjáratban ott ne tartsák.
