Annak módjára nézve, hogy a véghelyeken elhelyezett katonák a lovaikat a legelőkre küldhessék; elhatározták, hogy lovaikat az arra alkalmas és biztos helyeken most is legeltessék.
1. § De mivel a szénatermőhelyeken kivül, a melyeket kaszálni szoktak, a lovak számára külön alkalmas legelők mindenütt vannak, azokat ezekre ereszszék és a kaszálásra fentartottakat megkiméljék.
2. § E mellett a legelőre csakis a saját lovaikat vigyék, nem pedig a barátjaikéit avagy bárki máséit.
3. § A szegény népet pedig vagyonának elrablásával és erőszakos elvételével (miképen eddig) ne nyomorgassák avagy ingyen tartásra ne kényszeritsék.
4. § Május utolsó napján tul pedig, a legelőn ne maradjanak, hanem ennek elérkeztével, mindenik az állomásra visszatérjen.
5. § Azok ellen, a kik ezt tenni elmulasztanák, az illető vármegyék ispánjai, avagy a többi kapitányok, (a kik alatt a lovakat legeltető katonák állanak) kényszert alkalmazzanak.
6. § A mely főkapitányok ezt kedvezésből, vagy hanyagságból megtenni elmulasztanák, azokat a császári szent felség, ezer forint megfizetésének büntetésével és a károk megtéritésével büntesse, az őket megillető zsoldjukból való levonás mellett.
