A császári szent felség arra is intette a hü országlakókat, hogy jobbágyaiknak fölöttébb való elnyomatásán, a melylyel eddig terhelve voltak, könnyitenének:
1. § Az ország karai és rendei ő felségének emez ép oly kegyes, mint tisztéhez méltó intelmeért, Ő szent felsége iránt igen nagy és hálás köszönettel vannak; és ahhoz képest mindenki arra fog törekedni, hogy az ő alatta állónak felettébb való megterhelése és elnyomása miatt lelkiismeretét terhelve ne érezze.
2. § De viszont alázattal kérik Ő szent felségét, hogy a midőn kegyelmesen értesülhetett arról is, hogy a jobbágyaik, nem kevésbé a törököktől, mint az Ő felsége katonáitól szüntelenül, milyen sok nyomorgatást, kárt és a végsőkig menő elnyomatást szenvednek; méltóztassék kegyesen gondoskodni afelől, hogy ezektől a csapásoktól is valahára megszabaduljanak.
