A mi ezen az országyülésen tárgyalt és végzésbe ment többi czikkelyeket és ő fenségének az azokra adott válaszát illeti:
1. § Midőn az ország karai és rendei látják, hogy ő fensége, azok közül mily keveset és többnyire olyanokat hagyott helyben, a melyek már a korábbi országgyüléseken szentesitést nyertek; a legnagyobb részhez pedig a hozzájárulását vagy meg nem adta, vagy azokat a császári és királyi szent felség további elhatározása alá utalta; szivből óhajtották volna, hogy Ő felsége nevében és hatalmával mindenikre nézve határozzon, hogy minden hosszasabb várakozás nélkül bizonyos válaszszal térhettek volna haza.
2. § De miután ő fenségének más tetszése volt, mindazokat, a melyekhez hozzájárulását nem adta, a további tárgyalás és elhatározás végett (mivel most különben sem olyan nagy számban vannak együtt) a következő országgyüléshez teszik át.
3. § A melyre nézve az ország karai és rendei a császári és királyi szent felséget alázattal kérik és egyben magukat bizonyosokká tétetni kivánják, hogy Ő felsége azt, amaz okokból, a melyeket az első válaszukban fölfejtettek és a melyek miatt, Ő felségének a fölötte szükséges megjelenését ezen az országgyülésen is leginkább óhajtották; vagy a jelen év végén, vagy pedig a mindjárt következő év kezdetén egybe hivja és személyes jelenlétében megtartsa.
4. § Azokra nézve pedig, a melyeket a császári és királyi szent felség további elhatározására hagytak fönnt, az ország karai és rendei, a fenséges főherczeget alázattal arra kérik, hogy azoknak, minél előbb, az Ő szent felsége elibe juttatásáról kegyelmesen gondoskodni, és ugyanannál kegyes pártfogása mellett odahatni méltóztassék, hogy a miket az ország karai és rendei elvégeztek, Ő felsége kegyelmesen elfogadja és helybenhagyja.
5. § A sérelmekre, elnyomatásokra és szabadságaikban eddig történt bántalmaikra nézve pedig, hogy Ő felségének a hivei, közönségesen és egyenként, minden hosszasabb várakozás nélkül, kegyelmes jóakaratu válaszát nyerjék.
