Habár az ország karai és rendei jól tudják, hogy a császári és királyi felségnek, ugy a mult évben a táborban, mint most is, naponként meg óránként, mennyire sulyos és véghetetlen sok költséget kellett és kell a véghelyekre és azokban az őrségek fentartására forditania; ugy annyira, hogy könnyen elgondolhatják, miképen Ő felsége a hadseregnek és a nagyszámu végvárak őrségének ellátására, ily nagy kiadásokat csak nagy nehézséggel viselhet és hogy Ő felsége nem ok nélkül kivánja, hogy a költségekben segitsék.
1. § A mely dologban maguk, ennek a lesujtott országnak a karai és rendei is, Ő felségének eme fölötte sulyos költségein nagy lelki örömmel segitenének (miután bizonyos, hogy az ilyen segélyt az ország közjava és fenmaradása követeli), de a miképen Ő császári felségének gyakori panaszolkodásaikban már jelentették, a mostani nyomoruságos időkben, a midőn az ország nagyobb része letiprottan áll és semmivé téve van, abba a helyzetbe jutottak, hogy számot vetve a császári felség és az ország szükségleteivel, átlátják, hogy a jelen idő és körülmények között vajmi kevés segélyt nyujthatnak.
2. § Mert a szegény nép (a mely leginkább szokott segélylyel adózni) a melyet, azokon a csapásokon, vereségeken, gyujtogatásokon, pusztitásokon, öldökléseken és gyötrelmeken kivül, a melyeknek átszenvedésére a törökök, tatárok és az erdélyiek, az emberek végtelen sokaságának fogságba hurczolása mellett, főkép ebben az esztendőben, a legnagyobb kiméletlenséggel és kegyetlenséggel reá kényszeritettek; és az Ő császári felsége kapitányai meg katonái is, ugy a magyarok, mint a németek, a kiknek ezt másokkal szemben inkább védelmezniök kellett volna, oly szegénységbe sodortak, hogy a mint látszik, nemcsak hogy valami segélyt nem adhat; hanem még a mindennapi élelme is hiányzik; a melytől a katonák részéről kifosztva, vagy éhen halni kénytelen, vagy pedig lakását elhagyva, a török alá; részben pedig Lengyelországba, avagy oda menekül naponként, a hol biztosabb tartózkodást remélhet.
3. § És pedig a katonai féktelenség már oda fajult, hogy nemcsak a szegény népet háborgatják, kinozzák és fosztogatják, hanem még a főpap és báró urakat meg a nemeseket sem kimélik és ezeknek a jogaik és régi szabadságaik ellenére, eltürhetlen károkat okozni nem tartózkodnak.
4. § Mert velük szemben is, azonkivül, hogy szolgaságba nem hurczolják és el nem adják, mindenféle egyéb nyomorgatást elkövetnek, és szabadnak tekintenek, épen mintha ellenségek volnának; a miképpen mindezekről ő császári és királyi felsége ama kérésükből, a melyet ő felségének a hivei alázattal előterjesztettek, kegyelmesen tudomást szerezhetett.
5. § Az ország karai és rendei ezért Ő felségét alázatosan arra kérik, hogy méltóztassék kegyesen megbocsátani, ha kevesebbet igérhetnek, mint a mennyit a szükség kivánna.
6. § Mert jól tudják, hogy mit kellene szolgáltatniok, de csaknem az összes rendek a végszükségre jutván, maga a császári felség is kegyelmesen megitélheti, hogy nem a hajlandóságuk, hanem az anyagi erejük és tehetségük hiányzik.
