Mindazonáltal, hogy a császári és királyi felségnek és az ő felettébb való költségeinek, a melyeket az ők javukra megszakadás nélkül visel, még eme végső nyomoruságaik között is, segitségére legyenek és az Ő császári felsége iránt való szolgálatkészségüket kimutassák:
1. § Megállapitották, hogy a császári felség számára ebben az ezerötszázhatvanhetedik esztendőben, a kamarai nyereség beleszámitásával, minden egész jobbágytelek után két forintot szedjenek föl. Ez pedig két határidőben kell, hogy történjék; a melyeknek az elseje: a boldogságos szűz születés napja; a másodika pedig: Szent András apostol napja.
2. § Ugy mindazonáltal, hogy azokat a birtokokat, a melyeket a törökök és tatárok fölégettek, avagy a császári és királyi felség katonái elpusztitottak, meg ne adóztassák; hanem ugy ezeknek, valamint a zselléreknek is, méltóztassék Ő felsége, a jelen évre kirótt adó megfizetését kegyelmesen elengedni.
3. § Továbbá, hogy azok a jobbágyok, a kik kétfelé szolgálnak és mind a törököknek és az erdélyieknek, mind az Ő felsége hiveinek adóznak; a kirótt adónak csak a felét fizessék; a mikép eddig is történt.
