Azután, mivel a császári és királyi felség kegyelmesen azt hagyta meg, hogy az adófölhajtó mellé, a vármegye költségére egy nemest alkalmazzanak.
1. § Az ország karai és rendei azt határozzák, hogy annak azon mód és rend szerint kell történnie, a miképen az ezerötszázhatvanharmadik évi törvényekben megállapitották.
2. § Hogy mindez az Ő felsége válaszában kijelentett kegyelmes kivánságához képest annál helyesebben és becsületesebben történjék; megállapitották, hogy annak a nemesnek, a kit az adókivető mellé alkalmaznak, lajstroma kell, hogy legyen, a melyet az összeirás befejeztével hibátlanul leirva, a vármegye első székére beterjeszszen és ezt, vagy ennek egy példányát a szék megvizsgálása után, a vármegye pecsétjével ellátva, legott a magyar kamarához küldjék át.
3. § Az országlakók azonban mindenesetre szükségesnek látják, hogy az adókivető is nemes és abban a vármegyében, a hol az adókirovást végezni szokta, birtokos legyen; mert igen gyakran megszokott történni, hogy a számadás alá vont adókivetők, elmarasztalás esetén az Ő felsége fiskusának adósok maradnak és ha fekvő jószáguk nincsen, a fiscus kielégitésének módja is hiányozni fog.
4. § A mely tárgyra nézve az országlakók a közelebb mult országgyülésen is hoztak határozatot, a melyhez az ország karai és rendei most is ragaszkodnak. *
