Továbbá, minthogy a mult időkben, az adókivetők, a szegény jobbágyoknak a kárára és elnyomására azt szokták tenni, hogy azokért a czédulákért, avagy nyugtatványokért, a melyeket a falusbiróknak az összeirásról vagyis az adókirovásról szoktak adni, külön-külön két dénárt, vagy négyet, sőt még többet is vettek; s azon felül még zabot és egyéb ajándékot is zsaroltak:
1. § Megállapitották, hogy jövőre ennek megtörténnie nem szabad; hanem az adókirovók elégedjenek meg a kamarától számukra kiszabott dijaikkal és a jobbágyoktól az adón kivül semmi egyebet ne szedjenek; a czédulákért és az összeirásért épen semmit ki ne csikarjanak.
2. § És a jobbágyok az adópénzt addig az adókivető kezébe ne adják, mig ez a czédulát nekik ingyen ki nem adja.
3. § Némely adókivetőknek pedig, az a szokásuk, hogy a jobbágyoktól a bért vagy adót beszedik és mégis a kamarának hátralékszámban mutatják be; és a midőn a kamara az alispánokat a hátrálékok fölhajtására sürgeti s azok ezeket fölszedni akarják, a falusbirák a czédulákat mutatják elé, a melyekkel az adó kifizetését bizonyitják:
4. § Méltóztassék a császári és királyi felség kegyelmesen megparancsolni, hogy a jobbágyokat ilyen módon ne sujtsák; sőt inkább az olyan adókivetőket, a kik az ilyen be nem szedett hátrálékokat koholják, a maga módján megbüntessék.
