A molnárok, kézművesek, oláhok és ruténok adófizetésére nézve az ország karai és rendei, most is az ezerötszázhatvanharmadik évi végzésekhez tartják magukat és Ő felségének a hozzájárulásával megállapitják és elhatározzák, hogy azok a molnárok, a kiknek a többi jobbágyok között telkük van, ezután adót fizessenek; a kiknek pedig nincsen, csupán a malom után ne fizessenek.
1. § A barompásztor oláhoktól és ruténoktól a kirótt adónak a felét szedjék.
2. § Mindazonáltal, a kiknek az oláhok közül az adófizetés alól mentségük van, azokat ne adóztassák; valamint a szénégetőket és a többi bányamunkásokat se, a kikről azt mondják, hogy eddig is mentesek voltak.
3. § Méltóztassék a császári és királyi felség a Dunán, Száván, Dráván, Tiszán, Vágon, Nyitrán és a többi folyóvizeken épült malmokat is kegyelmesen kivenni, a melyeket a jég ereje össze szokott törni és a melyeknek a helyrehozása sok költséggel jár.
4. § Továbbá azokat a malmokat is, a melyekben az urak és a nemesek, a maguk molnáraikat tartják és a melyeknek a vize nagy szárazságkor elapadván, csak esős időben járnak.
