Minthogy pedig Ő császári és királyi felsége az ő hiveit kegyesen arra inti és figyelmezteti, hogy a biróságok rendjének a javitásáról, azok tartásáról és az igazság szolgáltatásról egymás között tanácskozzanak.
1. § Miután az ország karai és rendei, ezt a dolgot a közelébb mult országgyülésen is tárgyalták és abban végeztek, ama határozatukat most is megujitják.
2. § De annak hozzáadásával, hogy mind a mellett is, hogy: az ezerötszázhatvanharmadik évben, abban állapodtak volt meg, hogy a birói székeket, az ország felső részeiben levő vármegyék számára Eperjesen tartsák és igy az itélőmestereknek, meg a többi rendes biróknak is oda kellene menniök; mindazáltal miután közülük sokan, részint betegség, részint az öregség miatt elerőtlenedve, azt a hosszu utat (az ellen már most ünnepélyesen óvást emelvén) megtenni vonakodnak; a karok és rendek az országnak is a nagyobb hasznára és nyugalmára jónak látták, hogy jövőre a birói székeket, két törvénykezési időszakban: tudniillik az elsőt szent György vértanu napjának a nyolczadán, a másodikat pedig szent Mihály arkangyal napjának a nyolczadán itt Pozsonyban kezdjék és tartsák.
3. § A legközelebbről jövő szent György napja nyolczadára eső törvénykezési időszak pedig, azon vármegyéké legyen, a melyek az ország felső részeiben feküsznek; tudniillik Szepes, Sáros, Zemplén, Ung, Bereg, Ugocsa, Szatmár, Szabolcs, Közép-Szolnok, Kraszna, Pest, Heves, Borsod, Külső-Szolnok, Abaujvár, Torna és Gömör vármegyéké.
4. § A mely törvénykezési időszakban az összes egyéb peres ügyekkel együtt a helytartó birói joghatósága alá tartozókat is, vonják birói ellátás alá; kivévén a néhai János király fekvő jószágait tárgyazó peres ügyeket.
5. § A szent Mihály arkangyal napja nyolczadának törvénykezési időszaka legyen a Dunán tul és innen fekvő összes többi vármegyéké, Liptó vármegyével együtt. És mind a két törvénykezési időszak az ünnepeket kivéve negyven napig tartson.
6. § Vizkeresztkor Szlavoniában is hasonlóképen törvényszékeket tartsanak.
7. § Mindenféle fölebbezéseket pedig, a korábbi végzésekhez képest ugy Szlavoniából, mint az ország többi részeiből, mind a két törvénykezési időszakon, egyaránt vizsgáljanak fölül.
8. § Elhatározták azt is, hogy ugy a rendes, mint a rendkivüli és helytartósági törvényszékeken azok legyenek jelen, a kiket a közelebbi ezerötszázhatvanhatodik évi országgyülésen kijelöltek.
9. § Ha pedig a főpapok és bárók nagy hiánya miatt ilyenek jelen nem lehetnének; mindazáltal a fölebbezések megvizsgálásánál, mindenesetre szükséges, hogy legalább két főpap és ugyanannyi, ha nem is tisztet viselő, de legalább közönséges báró, valamint mágnás (a mit most állapitanak meg) jelen legyen, melléjük adván a nemesek közül más tisztességes és törvénytudó férfiakat, a kiket a helytartó ur és a többi birák arra alkalmasnak találnak.
10. § És azért, hogy a főpapok száma szaporodjék méltóztassék a császári és királyi felség a most ürességben levő püspökségeket és prépostságokat, ugy a szerzetrendieket, mint a világiakat, arra alkalmas személyeknek adományozni.
11. § Továbbá méltóztassék Ő felsége a legközelebbi országgyülésen hozott határozathoz képest, megparancsolni, hogy mind a helytartó urnak és a tanácsos uraknak és mágnásoknak, mind pedig a személyes jelenléte helytartójának és a többi biráknak is, a diját a kamarából kifizessék.
12. § Némely főpapok és báró urak panaszkodnak is, hogy több év óta semmi fizetést sem kaptak és ha a birák egybe nem jőnek (a mi, ha nem fizetnek nekik, könnyen megtörténhetik) törvényszékek sem fognak lenni.
13. § Jóllehet, hogy Ő császári és királyi felsége ugy értesült, hogy a rendkivüli peres ügyeknek a felülvizsgálatáért soha semmi dijat sem fizetnek: mindazonáltal méltóztassék kegyesen tudomásul venni, hogy az itélőmestereknek a rendes törvényszékek tartása idején nem fizetnek ugyan semmit; mivel ezeknek akkor a levelek kiváltásából van valami bevételük, de a midőn a rendkivüli peres ügyekért hivják meg őket, akkor nekik, valamint az ülnököknek és a többi főpap meg a báró uraknak is, a szokásos dijat, minden időben megszokták adni.
14. § Az ország karai és rendei kérik is alázattal Ő császári és királyi felségét, hogy méltóztassék megparancsolni, hogy ezt ugy azoknak, mint a főpap és báró uraknak most is, a miképen eddig, megfizessék.
