Minthogy pedig Ő felségének az a jóakaratu kivánsága, hogy azokat a főpap és báró urakat, a kiknek a törvényszékeken jelen kell lenniök, a jelen országgyülés czikkelyeiben világosan megnevezzék:
1. § Az ország karai és rendei ugy látták jónak, hogy a midőn más főpapok hiányoznak, avagy törvényes akadályok miatt meg nem jelenhetnek, a törvényszékeken legyenek jelen: Máthésy István győri prépost; a báró urak részéről: a Révai urak egyike, avagy Czobor Imre ur; az esztergomi érsek ur emberei közül egy esküdt, a kit erre maga ki fog rendelni.
2. § A fölebbezéseknél pedig, a helytartó ur mellett legyenek jelen: az országbiró ur; az erdélyi püspök ur és Forgách Ferencz ur, a pozsonyi prépost; Mérei Mihály ur; Dobó István ur és Battyáni Kristóf ur meg mások is, a kik a tanácsos urak és mágnások közül esetleg akkor, ott jelen volnának.
3. § Hogyha ezek közül egyik, avagy a másik betegségtől vagy más törvényes októl gátolva meg nem jelenhetnék; a helytartó urnak álljon jogában az, hogy véleményének az Ő felségétől mellette hagyott tanácsosokkal való közlése mellett, ezeknek a távollevőknek a helyébe az előkelőbb urak közül, másokat választhasson; nehogy a törvényszékek elmaradjanak.
4. § Ezenkivül méltóztassék a császári felség a helytartó urat akkorra, a mikor ebből az országból más részekbe távozik, ugy a fekvő jószágok adományozására, mint az egyéb dolgokra nézve épen olyan joggal és hatalommal hagyni itt (a miképen ennek teljesitését kegyesen megigérte) mint a milyenről Ő felségétől levele van, és a milyennel az ország régi szabadságához képest a korábbi helytartók is mindenkor éltek; csakhogy a fekvő javak adományozásánál a megszokott telkek számát tul ne lépje és a királyi várakhoz tartozó fekvő jószágok eladományozásába ne avatkozzék.
