1567. évi XXX. törvénycikk

ráczokat és más megbizhatatlan, és különben is a törökökkel való pajtáskodás miatt gyanus embereket a kapitányok közül, hütlenség büntetése alatt senki magánál ne tartson vagy védelmébe ne vegyen; és az ilyeneknek a büntetése

Szokása egyes kapitányoknak az is, hogy tulságos kapzsiságtól csábitva, csavargó és kétes hitelü embereket, meg rácz gyalogosokat és más ilyen fajtáju gonosztevőket tartanak, a kik habár valami hasznot szereznek is a kapitányoknak; de mind a szegény népet a legkegyetlenebb kinzásokkal gyötrik, mind pedig a törökökkel és a törököknél tartózkodó ráczokkal titkos és kárhozatos üzérkedést folytatnak; ugy annyira, hogy a törökök részére a keresztény gyermekeknek, orozva elfogott embereknek és az istentelenül megkinzott jobbágyoktól elvett javaknak, az eladásától sem irtóznak vissza.

1. § Az ilyenekre nézve megállapitották, hogy senki a kapitányok közül, ilyen emberrablókat, legyenek ezek akár ráczok, akár pedig más, a törökökkel való pajtáskodás miatt gyanus emberek, a hütlenség büntetése alatt, se magyar, se horvát, se Szlavonországban tartani és védelmezni ne merészeljen.

2. § A kik ez ellen cselekszenek, azokat a császári felség tisztüktől megfosztva sulyosan megfenyittesse.

3. § Az olyan gyalogosokat pedig, azok, a kik elfoghatják (miután ezek lopásairól, rablásairól és a törökökkel való pajtáskodásról elégséges bizonyitékot szereztek) karóba huzzák és halállal büntettessék.

4. § Bizonyos véghelyeknek a kapitányai is szokásba vették, valamely keresett ürügy alatt a szegény jobbágyoknak az elfogását, fogságba meg tömlöczbe vetését és halállal fenyegetését, nem egyéb okból, mint csupán abból, hogy tőlük valamit kicsikarhassanak és ki sem bocsátják addig, a mig nekik bort, állatokat avagy pénzt meg egyéb ajándékokat nem adnak. Méltóztassék a császári felség ezt kegyelmesen megtiltani és a szegényeknek eme nyomorgatóit keményen megbüntetni.

5. § De viszont maguk a jobbágyok is, a kik a törököknek is, meg a keresztyéneknek is, alá vannak vetve; ha a törökök kirohanásainak az eltitkolásától és ellenben az Ő felsége katonái bármely irányban történő mozdulatainak az elárulásától vissza nem riadnának: a földesurak törvény utján az ilyen jobbágyokat, a kapitányok megkeresésére érdemük szerint megbüntessék; a mit, ha a földesurak e részben, kötelességüket nem teljesitenék, a kapitányok megtehessenek.

6. § Egyébaránt, azokat a katonákat, a kik a császári felségnek, avagy bizonyos uraknak és nemeseknek a szolgálatában valamely gonoszságot elkövetnek, vagy különben azokat egyéb méltatlan ürügy alatt elhagyva, titkon megszöknek, a hol csak megtalálják, elfoghatják és törvény szerint megbüntethetik.