1567. évi XXXI. törvénycikk

a leleszi prépostság fekvő javaira vonatkozó ellentmondás

Továbbá bizonyos egyházi javadalmak, ugymint: szerzetrendü és világi prépostságok, conventek és apátságok ez idő szerint ürességben vannak:

1. § A melyeket ugyanis részint az Ő felsége kapitányai, részint pedig más világi emberek tartanak kezükön.

2. § A leleszi prépostság már annyira romlásnak indult, hogy ebből a conventből nemhogy nagyobb végrehajtásokat végezhetnének, hanem abban még ügyvédvalló-leveleket is alig állithatnak ki.

3. § A mi azért van, mert Schvendi Lázár ur, a generalis kapitány, ennek a fekvő jószágait, a melyekből a convent magát föntartotta, részint Nagy Mihályi Sándornak, részben Wékei Ferencznek, részint pedig Panka Péternek elzálogositotta; a mi ugy látszik, hogy az ország közjavának és nyugalmának nagy akadályára van.

4. § Ugyanis a karoknak és rendeknek a conventek sekrestyéjébe elhelyezett kiváltságlevelei az országlakók veszedelmére el szoktak veszni; azután a biróságok előtt különböző kifogásokkal élnek, hogy a convent nem egész és e miatt leveleinek semmi ereje nincsen.

5. § Hasonló visszaélés történik a kapornaki sz. megváltóhoz czimzett conventben, meg a jászóiban is.

6. § Más egyházi javadalmak is, például: az óbudai prépostság és a szentgothárdi, a borsmonostori és a bozóki apátságok, mind világi személyek kezein vannak.

7. § A mely visszaélések miatt az egyházi rend lassanként elenyészik, a melynek zavara szükségképen a többi rendek megzavarására vezet.

8. § Ennek okáért az ország karai és rendei alázattal kérik a császári és királyi felséget, hogy méltóztassék az ilyen ugy szerzetes, mint világi prépostságoknak és conventeknek, olyan arra alkalmas személyek (de nem idegenek) javára való adományozásáról gondoskodni; a kik azoknak gondját viselik; nehogy azoknak a világiak részéről való elvonásával, a nemesek kiváltságleveleiket elveszithessék és hogy a végrehajtásokat annak rendje szerint foganatosithassák.

9. § Az egyházi fekvő jószágokat pedig, a melyeket a kapitányok avagy akár egyháziak is, valakinek elzálogositottak, méltóztassék Ő felsége az illető egyházaknak visszaadatni és a kik azokra pénzt kölcsönöztek, keressék ezt azokon, a kiknek kölcsön adták.

10. § Az egyházak ezüst és másnemü ingó javait, a melyek akár a főpapok, akár mások birtokában vannak, rendelje el Ő felsége, hogy visszaadják.

11. § És a kiknek a főpapok közül prépostságuk vagy egyéb javadalmuk van, ő felsége szoritsa azokat ezek terheinek a hordozására.

12. § Az egyházi fekvő javaknak elzálogositására, avagy eladására se a főpapoknak, se másoknak szabadsága ne legyen.

13. § És az eddig történt elzálogositások és eladások erőtlenek legyenek.

14. § A miképen a császári és királyi felség kegyelmesen megigérte, hogy az ő hüséges magyar tanácsosai akaratának és tanácsának hozzájárulásával ugy fog gondoskodni, hogy az ország karainak és rendeinek törvényes és igazságos panaszra okuk ne lehessen.