Az ország karai és rendei ugyanily módon kérik ő felségét, hogy méltóztassék megparancsolni, hogy ugy az egyházaknak, mint bárki másnak azon fekvő jószágaik, a melyeket a kapitányok akárhol erőszakkal elvettek, valamint azokat, a melyeket Ő felsége várainál lefoglalva tartanak, s épen ugy bármi másféle javakat is, Ő felsége azon hiveinek, a kiket azok illetnek, végre valahára visszaadják és visszabocsássák, a miképen ezt más alkalommal közönségesen kérték.
1. § A mire nézve az ország karai és rendei egyértelemmel elhatározták, hogy bizonyos biztosokat rendeljenek ki, a kiknek azokkal, a kiket a császári felség melléjük ad, egy itélő mesterrel együttesen (maguk mellé vevén annak a vármegyének, a melyben a szolgabirák és esküdtek közbenjöttével a vizsgálatot megejtik az alispánját és két előkelőbb nemesét) megbizásuk legyen arra, hogy az ilyen fekvő jószágok iránt szorgos és hüséges vizsgálatot tartsanak; akképen, hogy ama vármegyében, a hol az olyan jószágok feküsznek, melyeknek visszaadását követelik, közgyülést hirdessenek; a melyben azok, a kik javaikat visszakövetelik azt, hogy ezek egyenesen őket illetik; vagy a szolgabirák utján szigoru eskü alatt egybegyüjtött elégséges tanukkal, vagy pedig kiváltságlevelekkel bebizonyitani tartoznak.
2. § És ekképen a szolgabirák bizonyitékait egybegyüjtvén: ezeket a bizonyitékokat vagy esetleg a kiváltságleveleket a vármegye pecsétje és azoknak esküje alatt, az emlitett biztosok elibe terjeszszék.
3. § A kiktől a császári felség a felvilágositást vevén és megértvén: azoknak a fekvő jószágoknak a visszaadásáról, a melyeket méltán vissza kell adni, azonnal tényleg gondoskodjék.
4. § És miután visszaadták azoknak, a kiket jogosan illetnek, és ha olyan javak lettek volna, a melyek igen nagy hátrány nélkül Ő felsége valamelyik várától más kézre adhatók nem volnának, a császári és királyi felség, a fekvő javak előzetes visszaadása után, önkéntes egyezkedés és kiegyezés utján (ha ezt önszántukból tenni akarják) az Ő felségének tetsző javak elcserélés vagy egyezkedés alapján való megszerzése iránt kegyelmesen tárgyalást inditani méltóztassék.
5. § Különösen pedig, a császári és királyi felség a maga kegyelméből megengedte, hogy emlitett biztosai Liszka várost tartozékaival együtt a szepesi prépostnak és a káptalannak, valamint a Beregi és Vári fekvő jószágokat, Bidi Mihálynak (mihelyt világosan kideritik, hogy azok őket illetik) azonnal visszaadják, anélkül hogy e tárgyban a császári és királyi felségnek előzetes értesitésben jelentést tegyenek.
6. § A többi fekvő jószágokat pedig a melyekről kétséges, hogy vissza kell-e bocsátani vagy nem? legyenek azok akár az ő felsége váraihoz, akár a bárók és nemesek részéről elfoglalva, a törvény rendes utjára utasitották.
7. § Az e fölött való biráskodásban, hogy rövid eljárást kövessenek és a meghozott itéletet késedelem nélkül végrehajtásra bocsássák, azt jóakaratulag Ő császári felsége rendelje meg.
