Az ország karai és rendei nagy lelki fájdalommal kénytelenek a császári felségnek arról is jelentést tenni, hogy a véghelyeknek és az Ő felsége hadainak bizonyos kapitányai, az ország szabadságainak ellenére, főként a felső részekben hallatlan és szokatlan alárendeltséget hoztak be.
1. § Mert azok olyan bizonyos hadbirákat tettek, a kik, nemcsak a táborban és a hadseregben előforduló esetekben szoktak biráskodni; hanem a nemesek fekvő jószágai és birtokjogai fölött is önhatalmulag itéletet mondanak és azokat az imigy amugy meghozott itélettel az ország régi törvényei és szokása szerint való eljárás mellőzésével, másoknak osztogatni merészkednek.
2. § Ennek okáért az ország karai és rendei alázattal kérik a császári és királyi felséget, hogy ezt méltóztassék kegyelmesen eltiltani, hogy jövőre ne történhessék és, hogy a birtokjogokra nézve az ilyen hadbiróktól hozott itéleteket megsemmisitvén, azoknak semmi ereje ne legyen.
3. § A peres felek pedig forduljanak a maguk illetékes rendes biráikhoz.
