1567. évi XLII. törvénycikk

az Ausztriához elzálogositott fekvő javaknak némely országlakók részéről való visszaválthatása

Ezenkivül Ő császári felségének magyarországi hű karai és rendei nem mellőzhetik hallgatással, hogy Ő felségét most is alázattal ne kérjék, miképen a többi országgyüléseken is tették; hogy a minek teljesitését a néhai szentséges Ferdinánd császár, az ő legkegyelmesebb uruk is megigérte volt, azt Ő császári felsége is kegyelmesen megtenni méltóztassék; tudniillik, hogy Kőszeg, Fraknó, Kabold, Kis Márton, Szarvkő és más, egykoron Austriának elzálogositott várakat, az ő felsége hű magyarjai (a kiknek arra anyagi erejük leszen) magukhoz válthassák és Magyarországnak ismét visszaszerezhessék; miután a törökök az országlakók nagy részét a helyeikből kiüzvén, alig van, hogy hová meneküljenek; más országokban pedig a tartománybeliek kebelébe, csak nehezen, vagy épen nem fogadják be őket.

1. § Addig is az emlitett véghelyeknek a birtokosai, azokat a terheket, a melyeket a magyarok közt kell hordozniok, viseljék; a miképen ezt, az elzálogositás idején, fentartották volt.

2. § És miután azok a várak Magyarországnak részei és tagjai és a győri püspökségnek évenként dézsmát is adnak, az országlakók azt látták jónak, hogy az azoknak tartozékaiban termelt borokat Magyarországba hozhassák és itt adhassák el; épségben maradván mindazonáltal a többi külföldi részekben termelt borok behozatalának a tilalma; a miképen, hogy a császári felség megigérte, hogy ezt a kérdést ausztriai hiveivel, az első alkalommal tárgyalás alá venni fogja.