Továbbá a karok és rendek a császári és királyi felséget, mint legkegyelmesebb urukat alázattal kérik (a miképen a korábbi országgyüléseken is mindnyájuk nevében kérték) hogy ő felsége méltóztassék jóakaratulag módját találni annak, hogy a magyar pénzt az országlakók kára nélkül ugy Bécsben, mint más helyeken is elfogadják és kiadhassák.
1. § Mert eddigelé minden talléron és magyar forinton egyenkint tiz dénár veszteséget kellett szenvedniök, holott ő nékiek ugy a zsoldban, mint más dolgokért és tartozásokért is, a kamara a tallérokat egy forintba szokta adni és számitani.
2. § És minekutána Ő császári felsége a hiveinek kegyelmesen azt terjeszti elő, hogy e részben máskép nem segithet, mintha maguk is közös akarattal és decretumba foglalva beleegyeznek abba, hogy jövőre Magyarországon is olyan pénzt tartozzanak verni, a melynek a finom tartalma és értéke aránylag ugyanaz legyen, mint a milyent ez idő szerint egész Németországon és Csehországban is verni szoktak; az ország karai és rendei alázattal kérik Ő felségét, hogy (a tanácsos uraival megtartott tanácskozás után) méltóztassék arra alkalmas olyan embereket kirendelni, a kik Magyarországon is, ugyan olyan finomságu pénz veréséről gondoskodjanak, a mely arányának egyenlőségénél fogva a némettel egyezik, és hogy azokat a Magyarországon régóta szokásos képekkel verjék.
