Ezeken kivül Magyarországon régtől fogva az volt a szokás és gyakorlat, a mit az ország decretumai is megállapitanak (a mely annyira fontos dolog, hogy az első helyen kellett volna fölemliteni), hogy a királyi felség állandóan az ő hű országlakói között lakjék.
1. § A mely dolog nekik nemcsak, hogy nagy örömükre és gyönyörüségökre volt, hanem hasznukra és javukra is szolgált. Mert sürgős dolgaikban tettleg a közelben levő királyi felséghez fordulhattak, a ki rajtuk segiteni is szokott.
2. § Ennek okáért a karok és rendek alázattal kérik Ő felségét, hogy méltóztassék ez idő szerint is arról gondoskodni, hogy nagyobb részben közöttük, avagy olyan alkalmas és közelben levő tartományban lakjék, a honnét, ha a szükség ugy kivánja, rövid időközzel, ugy maga az országába jöhessen, mint a hová Ő felségéhez a hű országlakók is eljuthassanak, és ne legyenek kénytelenek Ő császári felsége után a legtávolabb eső tartományokba menni.
