Egyébiránt a dézsmák beszedésének módjára nézve, kiváltképen az elmenekült nemesekre vonatkozólag, a karok és rendek a korábbi országgyüléseknek, jelesen az ezerötszázhatvanharmadik évben tartottnak a végzéseit megerősitik.
1. § Az elmenekült nemesekre nézve, a kik a királyi városokban laknak, elhatározták, hogy ezeket abból a tekintetből, mert a városok kebelében fizetnek és polgári terheket hordoznak, dézsmafizetésre ne kényszeritsék; éppen igy az oltárigazgatóság alá tartozó szöllők után dézsmát a nagyszombati és az egyébüvé való oltárosok, valamint a ruténok és oláhok se fizessenek.
2. § És miután a felső részek némely vármegyéi panaszolkodnak a miatt, hogy az egri dézsmálók mennyire elszenvedhetetlen terhet raktak reájuk, a kik a tizedeket nem természetben szedik, hanem a szegény köznéptől azt kivánják, hogy mind a bort, mind a gabonát fölötte tulságos árban pénzen váltsa meg; az országlakók alázattal kérik, hogy Ő szent felsége e tárgyban (kegyes igéretéhez képest) kegyelmesen intézkedni és a törvénytelen kényszert eltiltani méltóztassék.
