1569. évi XXXIII. törvénycikk

a rendek Rudolf és Ernő ausztriai főherczegeknek Spanyolországból visszahivását s egyiküknek Magyarországba tételét kérik

Továbbá az ország karai és rendei Ő felségének azt a szándékát, hogy az ő kedvelt testvérével, a fenséges Károly főherczeggel tárgyalni fog aziránt, hogy ez Ő felségét a távollétében helyettesitse és Magyarországot kormányozza: dicsérik és alázattal helybenhagyják:

1. § Mindazonáltal kivánatosnak tartják, sőt kérik is, hogy, miután Ő felségének a két idősebbik fia, legkegyelmesebb uraik, már több év óta Spanyolországban távol vannak, és mind nekiek, mind pedig az Ő felsége hű alattvalóinak igen nagy hasznukra válnék, hogy inkább folytonosan az Ő felsége oldala mellett élve és a tanácsokban megjelenve, az uralkodás módját és rendjét naponként látnák és hallanák; és e mellett alattvalóiknak, a kiknek egykoron fejeik lesznek, az erkölcseit, törvényeit és szokásait, az Ő felsége és fenséges testvérei példájából, a kiket a néhai boldog emlékezetü felséges Ferdinánd császár, legkegyelmesebb uruk, mintegy gyermekségüktől fogva az ügyek és tanácskozások vezetésébe begyakorolt és távollétében olykor a maga helyettesitésével is megbizott, még ifju koruk éveiben megtanulnák, méltóztassék őket végre valahára visszahivni.

2. § És arra az esetre, ha Ő felsége az országtól hosszasabb időre találna távol lenni, azoknak egyikét (hogy a nemzet nyelvét is megtanulják) a meddig csak lehet, maga helyett Magyarországon hagyja:

3. § A miképen Ő felsége kegyelmesen megigérte, hogy erre nézve mihamarabb gondja fog lenni.