1569. évi XXXVIII. törvénycikk

kérés aziránt, hogy a magyar ügyekben a császári felség a magyarok tanácsával éljen

A karok és rendek az iránt is kérelmeztek, hogy - miután reájuk nézve fölötte terhelő, hogy a magyar tanácsból az ő ügyeiket és kéréseiket a haditanácshoz, onnan meg többnyire a kamarákhoz küldik - méltóztassék a császári és királyi felség az ő hű magyarjainak az ügyeiben, magyarok tanácsával élni.

1. § E részben Ő felsége jóindulatulag kijelentette, hogy azokat az ügyeket, a melyek az igazságszolgáltatást, meg az ország jogait és szabadságait illetik: a magyar tanácsban; a kamarát illetőket: a kamarában; a had körébe tartozókat pedig (az eddig követett szokáshoz képest) a hadi tanácsban fogja tárgyaltatni.

2. § Ennélfogva az Ő felsége magyar tanácsosai közül legalább kettő, tudniillik: egy egyházi és egy világi, az udvart folytonosan kisérni tartozzék; hogy Ő felsége az ilyen magyar ügyekben, a melyek az igazságszolgáltatást, meg az ország jogait és szabadságait illetik, az ő segitségükkel élhessen.

3. § A kikkel, a hol a szükség kivánja, az ország hadügyeiről is értekezni fog és azon felül, hogy a felek az emlitett kamaránál és a hadi tanácsnál is, annál gyorsabban és rövidebben végezhessenek és hogy azon kiadásokon is, a melyeket eddig az országos rendek panasza szerint, a tolmácsokra forditani kénytelenek voltak, könnyiteni lehessen; kegyelmesen megigérte, hogy ugy az udvari kamarájánál, mint a hadi tanácsnál, két tolmácsnak a tartásáról (a kik fizetésüket Ő felségétől vegyék és a tolmácsolás munkáját a felek részére ingyen teljesitsék) gondoskodni fog; a kik fölváltva az emlitett tanácsoknak, avagy az ezek előlülőjének folytonosan segitségére állani tartozzanak.