Magyarország és Szlavonia határainak, Ausztriával, Styriával, Morvaországgal és Lengyelországgal szemben, a megvizsgálását és kiigazitását, ugy az elhunyt, mint a mostani császári szent felségtől már csaknem mindenik országgyülésen kérték, de azt mindeddig munkába nem vették és nem foganatositották:
1. § És e miatt az Ő felsége hü magyarjainak, az Ő felsége tartományai szomszédosaival és a lengyelekkel is, különböző viszálykodásai támadtak; a melyekért félni kell, nehogy végre fegyverrekelésre vezessenek.
2. § Ennek okáért az ország karai és rendei kérik a császári szent felséget, a legkegyelmesebb urukat, hogy most már méltóztassék végre valahára gondoskodni afelől, hogy mind a két részről az arra alkalmas biztosok kiküldésével, meg az arra való időnek megválasztásával és kitüzésével, az ilyen határoknak a megvizsgálását, minden további halogatás nélkül megkezdjék és befejezzék.
3. § Biztosokul pedig kinevezik Morvaország felé: a tinini püspök urat, Bánffy Lászlót és Thurzó Ferenczet, valamint Olgyai Györgyöt, az országbirói itélőmestert, a királyi ügyek igazgatójával együtt.
4. § Továbbá Ausztria felé: Pethő János urat, Perneszi Andrást, Raiki Gábort és Szász András itélőmestert a királyi ügyek igazgatójával együtt.
5. § Lengyelország felé pedig: a csanádi püspök urat, a Révai testvérek egyikét, Ormáni Demetert és Lindvai Mihály itélőmestert.
6. § Végül Styria és Kárniolia felé: Dombrai Jánost, a zágrábi egyház tisztelendő és nemzetes éneklő kanonokját; Buthinaveczi Prohits János albánt és Hethesi Pethő Imre szlavonországi itélőmestert; valamint Kapitánffy Istvánt.
