A főpap és báró urak, nemesek és Magyarországnak többi karai és rendei, szavakban ki sem fejezhetik azt a nagy örömet, a melyet a szentséges császári és királyi felségnek, az ő legkegyelmesebb uruknak, szerencsés és boldogitó közibük érkezése fölött éreztek.
1. § A mi reájuk nézve annál kedvesebben és inkább óhajtások szerint történt, mivel a fenséges fejedelem, Rudolf ausztriai főherczeg, az Ő császári felsége idősebbik fiának (a kit a rendek a legujabb országgyülésen mindnyájuk egyértelmü beleegyezésével Magyarország királyául kivántak), egészségben és épségben való együttes megérkezését is szemlélhetik.
2. § A kiknek a királyok iránt való ősi hódolatukhoz és hüségükhöz képest, vetélkedve és örvendezve, oly nagy számban fölszerelt lovassággal mentek elibük, a mint csak a jelen sujtó körülmények között tehették.
3. § És a midőn magát a fenséges Rudolf fejedelmet, Magyarország régi törvényei és intézményei értelmében, a most mult szeptember hónap huszonötödik napján, a magyar szent koronával megkoronázták (a mi válják szerencséssé és boldogitóvá) isten segedelmével minden szertartást a megfelelő módon és lelkiismeretesen hajtottak végre.
