Az ország karai és rendei ugy vélekednek, hogy érdemes dolgot cselekesznek, midőn az ő fölvállalt uralkodásának szerencsés megkezdésekor, ugy Ő császári felségét, mint az őt uj királyukat alázattal az ország régi szabadságainak, törvényeinek és őseik intézményeinek a megtartására és megvédelmezésére kérik, a melyeknek a megtartására mind a két felség magát ünnepélyesen kötelezte.
1. § A mely ősrégi szabadságokat ugyanis, hogy főképen kik és mi módon szokták megsérteni és a sérelmet ily módon lehessen eltávoztatni? azt, Ő felségeik, mind az előbb Ő császári és király felsége elibe irásban tett, mind pedig szóval is előadott alázatos fölterjesztéseikből kegyelmesen megérthették.
2. § Hogy azoknak megsértését Ő felségeik senki részéről meg ne engedjék; az ország karai és rendei, a miképen máskor is, igen gyakran és sürgetőleg esedezve követelték, és a miképen annak teljesitését a császári és királyi felség ezuttal és kegyelmesen megigérte; ugy azt most is teljes szivből erősen kérik.
3. § És igéretet tesznek, hogy mind a két felség iránt, minden körülmények között és a szerencse minden változásaiban azzal a hüséggel és engedelmességgel lesznek, a melyet a hű alattvalók a legjobb király és fejedelem iránt, háboruban és békében, a legnagyobb készséggel tanusitani szoktak.
4. § És biznak is Ő császári és királyi felségében, hogy mindazokra minden időben és minden alkalommal jól vissza fog emlékezni, a melyeket közszabadságaiknak megtartására nézve, a jelen országgyülésen ismételve tárgyaltak és nem fogja eltürni, hogy az országlakóknak további panaszolkodásokra okuk és alkalmuk legyen.
5. § Hogy pedig azt, mind Ő császári felsége, mind a fenséges Rudolf király kegyelmesen megtegyék és megtehessék, arra nézve Ő felségeiknek méltóztassék a mindenható jó isten erőt és kitartást adni.
