Mi, második Miksa, Isten kedvező kegyelméből mindenkor felséges választott római császár, Magyarországnak, Csehországnak, Dalmátországnak, Horvátországnak és Szlavoniának stb. királya, Ausztria főherczege, Burgundia herczege stb. a jelen levelünkkel adjuk emlékezetre és tudtára mindenkinek, a kit illet:
1. § Hogy a mi hiveink a főpap, báró és mágnás urak, nemesek és Magyarországunknak és az ennek alája vetett részeknek a többi karai és rendei, a kik az urnak az ezerötszázhetvennegyedik esztendejében Gyertyaszentelő Boldogasszony napjának a nyolczadán Pozsony városunkban tartott országgyülésre a mi parancsunkból egybesereglettek, a fenséges fejedelem urak: Rudolf Magyarország királya és Ernő ausztriai főherczeg, a mi kedvelt fiaink utján (a kik tudniillik a mondott közönséges országgyülésnek személyesen az élén állottak) az alább irt és ugyanazon országgyülésen a mindnyájok közös akaratával és egyhangu megegyezésével alkotott czikkelyeket adták és terjesztették mi előnkbe:
2. § És alázattal esedezének előttünk, hogy mi azokat a czikkelyeket összesen és egyenként, mindazokkal, a melyeket azokba külön-külön befoglaltak, helyeseknek, kedveseknek és tetszőknek tekintvén, királyi jóváhagyásunkkal ellátván: királyi hatalmunknál fogva méltóztatnánk kegyelmesen elfogadni, helybenhagyni, megerősiteni és ugy magunk megtartani, mint másokkal is, mindenkivel a kit illet, megtartatni.
3. § A mely czikkelyeknek a tartalma ugyanis igy hangzik:
