Magyarországnak a főpap, báró és mágnás urai, nemesei és a többi karai és rendei, mindazokat, a miket Ő császári és királyi felsége, az ők legkegyelmesebb uruk, nekik irásban előterjesztett, a legnagyobb gonddal és szorgalmatossággal vették tárgyalás alá:
1. § És jóllehet, hogy reájuk nézve mi sem lett volna kivánatosabb, mint az, hogy Ő felsége jelenlétét (a mely igazán a mostani időkben lett volna a legszükségesebb) szemlélhessék és hogy közös nyomoruságaikat Ő felsége előtt fölsorolhassák és ezek eltávoztatásának a mentő szereit kérhessék; mindazonáltal mivel az ország karai és rendei átlátják, hogy Ő császári felségét a betegeskedése gátolta meg abban, hogy hivei között megjelenhessék; Ő császári felségének távollétét annál nyugodtabban tűrik, mivel a fenséges fejedelem urakat: Rudolfot, Magyarországnak a királyát és Ernő, ausztriai főherczeget, az ő kedvelt fiait, nekik pedig a legkegyelmesebb uraikat, itt láthatják s igy a tanácskozásokat hamarább megkezdhetvén, már minden tárgyalást szerencsésen be is fejezhettek.
2. § Elsőbben is tehát, a mi a kivánt segélyt illeti, az ország karai és rendei, jóllehet az Ő felsége szükségeinek könnyitésére, ha tehetnék, jóval többet adóznának; de a mostani igen zavaros idők állapotára tekintettel, Ő felségének, két évi adózás fejében, az eddig megszokott mód és rend szerint való fölhajtás mellett, minden kaputól egyenként két forintot ajánlanak meg.
3. § Az adózásnak az egyik határideje ebben az évben a legközelébb jövő Pünkösd ünnepe; a másik pedig szent Mihály napja legyen.
4. § A következő, vagyis az ezerötszázhetvenötödik évben pedig ezt az adót, szent György vértanu és szent Mihály arkangyal napja közül azokban a határidőkben szedjék, a melyekben Ő császári felsége akarja.
5. § Megállapitották azt is, hogy ebben az évben a kapukat is, ugy Magyarországon, mint Szlavoniában ujból számba vegyék.
6. § Az országlakók azt is igazságosnak találják, hogy az adókivető Szlavoniában, valamint Magyarországon is, a kapuk számát falunként a saját szemléje utján irja össze és a megszokott gyakorlat szerint a falukat az esküdt nemessel mindenütt megvizsgálja és megtekintse és ebben továbbra senki neki ellentállani ne merészeljen.
