Minthogy pedig némely jobbágyok és olykor még némely nemesek is, szokásba vették, hogy magukat akarva és önkéntesen a törököknek alávetik, a mely bajt, miután kétségtelen, hogy az által az ellenség tovább terjeszkedik, minden áron meg kell előzni:
1. § Ennek okáért az ország karai és rendei elhatározzák, hogy azok az adózó jobbágyok és egy telkes nemesek, a kik magukat a törököknek már alávetették, az ezerötszázhatvankilenczedik évi országgyülés végzéseihez képest, a mostani állapotukban maradhatnak; szintugy azok a többi jobbágyok is, a kik a mai napig magukat a törökök adófizetőivé tették.
2. § De ezutánra, az ispánok és az alispánok szorgalmatosan vigyázzanak arra, nehogy valamely falu magát a törökök alá adja, és ha valamelyik magát alávetné, annak a jobbágyait keményen megfenyítsék.
3. § Azoknak a nemeseknek pedig, a kik az ellenségtől való félelem miatt a fekvő jószágaikból elmenekültek és lakás végett a végvárakhoz húzodtak, szabad bemenetelt engedjenek és őket tiszteletben tartsák, és ha közülök valaki önkéntesen zsoldba szegődni akarna, ezt befogadják.
