Ő császári felségének a hivei, a főpap és báró urak, nemesek és Magyarországnak a többi karai és rendei teljesen megértették azokat az okokat és körülményeket, a melyeket a császári felség, az ő legkegyelmesebb uruk, ugy a maga előterjesztésében, mint a Magyarország karaihoz és rendeihez intézett levelében ékes beszéddel fölsorolt és a melyek őt a mult évben, ettől az országától hosszasabb időre elszólitották, s ez alkalommal is abban, hogy ezen a közönséges országgyülésen személyesen megjelenhessék, megakadályozták.
1. § Miután ezek az okok az ő javukra és megmaradásukra tartoznak és igen nagyok és igen nyomósak, nem csak, hogy alázattal belenyugosznak, hanem Ő császári felségének örökös hálaköszönetet mondanak, hogy érettük annyi fáradságot, gondot és töprengést vett magára, hogy jóllehet, hogy az ő elsőszülött fiának, a fenséges fejedelem urnak, Rudolf magyar királynak, mind a nemes Csehország, mind a római szent birodalom kettős koronájával való fölékitése, mind pedig az összes keresztyénségre tartozó nagyon terhes teendői elvégzése miatt, az ő hü magyarjairól, minden elfoglaltsága mellett sem feledkezett meg és még távollétében sem mulasztotta el megtenni azokat a különös intézkedéseket, a melyekkel a törököknek a további előnyomulását, a kik a békét különös álnoksággal megszegve, váratlanul az országra rontottak, megakadályozta.
2. § És, hogy ezt jövőre is, a legkegyesebben cselekedni sziveskedjék, ezért Ő császári felségét az országnak ugyanazon karai és rendei mindnyájuk egyező akaratával alázattal kérik.
3. § Mert ők, a kik már ily csekély számra olvadtak és a végsőkre jutottak, a mindenható jó istenen kivül minden reménységüket és bizodalmukat egyedül Ő császári felségébe vetik.
4. § A ki, amiképen belátja, hogy az ő hü országlakósai a maguk megvédelmezésére igen kevesen vannak és arra erőtelenek, akképen kegyeskedjék a külső segitség megnyeréséről is gondoskodni.
5. § Mert ők jóllehet, hogy a maguk védelmére a mit megtehetnek, azt serényen és buzgalommal meg is teszik (habár vannak is némelyek, a kik az ebben való szorgalmatoskodásukat méltatlanul kisebbitik), de az ellenség az ő csekélységüktől mit sem tartva, minduntalan alkalmat vesz magának arra, hogy őket megtámadja.
6. § A kik ugyanis, hogy mennyire álnokul és csalárdul tartják meg a fegyverszünetet, azt Ő császári felsége könnyen átláthatja abból az egy váratlan megrohanásból is, a melylyel a mult nyáron ennek az országnak olyan nagy kárt okoztak! *
7. § Ő felségének a hivei remélik is, hogy Ő császári felsége ebből a legujabb és gyászos példából okulást meritve, módját fogja találni annak, hogy a véghelyeket nagyobb számu sergekkel erősebbekké tegye és az ellenségnek az ilyen hirtelen rohamait visszaüzze.
8. § Egyébiránt a mi a kivánt segélyadózást illeti, jóllehet hogy az ország karai és rendei a végsőkkel küzdenek (a miképen ezt Ő császári felsége is tudja) mindazonáltal, hogy ebben a nyomorult helyzetükben is magukon segitsenek, Ő császári felségének minden adózni szokott kapu után, a legujabb adózás megszünésétől kezdve két évre tudniillik: a jelenre és az ezerötszázhetvenhetedikre, egyenként két forintot megajánlanak, a melyet két határidőben, tudniillik: Szent-György és Szent Mihály-napkor kell felhajtani.
9. § Alázattal esedezvén, hogy méltóztassék Ő császári felsége emez ajánlatukkal kegyesen megelégedni és tőlük most semmi egyebet nem követelni.
