1575. évi XVIII. törvénycikk

Lászky Albert magyarrá fogadása

Végezetre: Ő császári felsége, a miképen máskor is gyakorta tette, ugy most is az ő hiveit, a főpap és báró urakat, nemeseket és Magyarországának a többi karait és rendeit kegyesen arra kérte, hogy Lászky Albert lengyel urat, Sieradz-földe vajdáját, a magyarok számába és társaságába fölvennék:

1. § A ki különben is, nemcsak hogy gyakorta Ő császári felségének és Magyarországnak is hasznos szolgálatokat tett, hanem feje volt annak a követségnek is, a mely - a mindenható jó Isten aképen rendelkezvén - Lengyelország koronáját, ezekben a napokban az összes keresztyénségnek a legnagyobb tetszésére és örvendezésére Ő császári felségének felajánlotta.

2. § Jóllehet annak, hogy ez megtörténjék, nemcsak, hogy ezen országnak a Mátyás király decretumában kifejezett régi törvénye utját állotta; hanem a többi magyarokká fogadott idegen nemzetből valók közül is, igen sokan, az országlakók szabadságai iránt (melyeknek védelmére pedig esküvel kötelezték magukat) őszinte hajlandósággal nem levén, példát mutattak arra, hogy ilyesmit elhamarkodottan el ne kövessenek; a főpap és báró urak, nemesek és az ország többi karai és rendei mégis, meggyőződvén afelől, hogy Lászki Albert ur, az országnak jó és hasznos polgára fog lenni, a ki annak törvényeit és szabadságait tehetségéhez képest védelmezni fogja, az Ő császári felsége és a fenséges fejedelem Rudolf, a rómaiak és Magyarország királya; valamint Ernő austriai főherczeg stb. az ő legkegyelmesebb uraik kedveért, őt és az ő örököseit, most az egyetlenegy alkalommal (mert Mátyás király régi törvényét megsérteni soha sem kivánják) maguk közé és társaságukba befogadták és bevették.

3. § És ő az ország karai és rendei előtt, a maga és az örökösei nevében a szokott esküt nyilvánosan és ünnepélyesen le is tette.