A mi pedig az ilyen segély felhajtásának a módját és rendjét illeti, megállapitották, hogy a kapuknak harmadokra és negyedekre való fölosztását, ez alkalommal, fölemlitésen kivül hagyják; avagy, hogy a szabadosokra, ruthénokra, oláhokra, kézművesekre, zsellérekre, molnárokra, szénégetőkre, az adókivető mellé adandó nemesre az adókivetők választására, a hátrálékokra, az alispánok fizetésére és büntetésére és a kamarai nyereségre nézve ezuttal mi se történjék, hanem mindezek tekintetében, a melyek ide tartoznak, a közelébb mult országgyülésre * és az ott idézett végzésekre utalnak.
1. § Mert mind a mellett is, hogy némely tájékozatlanoknak az a vélekedésük, hogy az ilyenek semmivel sem adóznak; annyi bizonyos, hogy az adózás alól ezek a többiek közül mentesitve nincsenek és tehetségükhez képest mindeniket ugy a fizetésre, mint a munkateljesitésre reá kell szoritani, aképen (a miképen Ő felsége is érinti), hogy a vagyonosabbak, a szegényebbeket segitsék.
2. § És miután a korábbi országos határozatok, azokra nézve, a mik az adózásra tartoznak, eléggé kimeritő tartalmuak, felesleges munkának látszik azoknak a mindannyiszor való ismétlése; sőt inkább az a helyes, hogy azok hallgatólag nyerjenek megerősitést.
3. § De a zsidókat és az anabaptistákat, a kiknek házuk van (a kik Magyarországon igen kevesen vannak), hogy mennél előbb kiköltözzenek, kétszeres adófizetésre és teherhordozásra szoritsák.
4. § Az adókivetőknek pedig azokban a vármegyékben, a melyekben a kirovást végezni szokták, fekvőjószáguk legyen; ha pedig ilyenek nem találhatók, az a vármegye nevezze ki őket, a melyben a kirovást végezni fogják.
