A magyar lovasokra nézve, a kik lovaikat a füre viszik, bizonyos módot és becsüt megállapitani nem lehet.
1. § Kivéve mielőtt a legelőkre mennek, a zsoldot nekik kifizetik, hogy azután ne ingyen vagy zsákmányból éljenek, hanem a dolgok árát megfizessék.
2. § És a legelőkön az ezerötszázhatvanhatodik évi czikkelyekben előre meghatározott időig maradjanak.
3. § Méltó dolog pedig, hogy azt a legeltetési terhet az összes karok és rendek fekvőjószágai, majorjai és jobbágyai egyenlően viseljék.
4. § És ha valaki az ő atyafiainak avagy rokonainak és más idegeneknek a lovait magával a füre vinné; az ilyen lovak kárba veszszenek és a főkapitány az ilyen lovakat elvegye és felerészükben a feljelentőnek, a másik felerészükben pedig azon fü vagy föld birtokosának jussanak.
