A miképen Ő császári felsége, az ő Magyarországától oly hosszú időn át távol maradása után, a közönséges országgyülést a végett méltóztatott hirdetni, hogy közös akarattal tanácskoznának azokról a dolgokról, a melyek az ország szabadságának a helyreállitására, nyugalmára, jólétére és megmaradására tartoznak: akképen az ország karai és rendei Ő császári felségének ezen irántuk való gondoskodásáért és igyekezeteért a lehető legnagyobb köszönetet mondanak.
1. § És a hazaszeretettől, meg az Ő felsége iránt való tisztelettől indittatva, ismételten a legnagyobb alázatossággal kérik Ő császári felségét, hogy az ország közszabadságának ellenére már régóta elharapódzott visszaéléseket és sérelmeket kegyelmesen megszüntesse és az idegen tisztviselőknek a féktelenségeit, magyar tanácsának a régi méltóságába való visszahelyezése mellett, eltávoztassa és az ország ősi jogához képest az egyéb hasonló dolgokra nézve is alkalmas orvosszereket használjon.
2. § Hogy mindezeket ugyanis a rendek az adóról való tanácskozásnak elibe téve, miért vették első helyen tanácskozás alá, azt az ő fölterjesztésükből Ő császári felsége már többször megérthette.
3. § Minthogy mindezeknek a megkönynyebbitésére és megszüntetésére nézve Ő császári felsége az ország karainak és rendeinek ugy irásban mint élőszóval a legjobb reménységet nyujtotta, és azt maguk sem tartják szabadnak, hogy az Ő császári felsége kegyelmességében kételkedjenek; sőt inkább nagy bizalommal vannak az iránt, hogy Ő császári felsége ezt mentül előbb meg fogja tenni (a minek teljesitését, hogy el ne mulaszsza, ismételten kérik is): Ő felségének eme jóságától és igéretétől indittatva és az ország szükségeit is fontolóra véve, a jelen ezerötszáznyolczvankettődik esztendőre, ingyen segély czimén, a kamarai nyereséget is beleértve, két forintot megajánlanak; a melyet az ezerötszázhetvennyolczadik évi végzések értelmében, az uj összeirás alá eső minden kapu után, két határidőben, tudniillik Szent-György és Szent-Mihály arkangyal napján kell felhajtani.
