Mi tehát a mi hű alattvalóinknak, a főpap, báró és mágnás uraknak, nemeseknek és emlitett Magyarországunk, s az ennek alávetett részek többi urainak és rendeinek az előre bocsátott kérésére kegyelmesen hajolván, jóllehet, hogy mi ezektől a karoktól és rendektől valami egyebet vártunk volna és azt hittük, hogy a fennebb emlitett kijelentésükre szükség nem lett volna; mindazonáltal a megajánlott adót elfogadjuk és kegyelmesen reményt nyujtunk arra, hogy mi semmit el nem mulasztandunk, a mi ennek az országnak a fentartására és ugy az országlakók sérelmeinek az enyhitésére, mint ezeknek egyébképen is javára és hasznára czélszerüen megtehető, az előlirt és az emlitett módon előnkbe terjesztett czikkelyeket együtt és egyenkint a jelen levelünkbe szóról-szóra beiktattattuk és beirattuk és az azokba foglaltakat összesen és egyenként olybá vevén, mint a melyek helyesek, kedvesek és tetszők, azokhoz szives királyi beleegyezésünket és hasonló hozzájárulásunkat adtuk; és mindazokat, a melyeket azokba foglaltak, királyi hatalmunknál fogva elfogadtuk, jóvá és helybenhagytuk és megerősítettük.
1. § Igérvén kegyelmesen, hogy az összes előrebocsátottakat, minden pontjaikban, záradékaikban és czikkelyeikben, ugy mi sértetlenül megtartjuk, mint a mi többi összes bárminő rangu és rendü hü alattvalóinkkal is megtartatjuk; sőt inkább a jelen levelünk erejével és bizonyság tétele mellett elfogadjuk, jóvá és helybenhagyjuk és megerősitjük.
2. § Kelt a mi királyi várunkban Pozsonyban, az Urnak ezerötszáznyolczvanharmadik esztendejében, április havának huszonnyolczadik napján, római uralkodásunknak a nyolczadik, a magyarországinak és a többinek a tizenegyedik, a csehországinak pedig hasonlóképen a nyolczadik évében.
