Mi, második Rudolf, Isten kegyelméből mindenkor felséges választott római császár és Németországnak, Magyarországnak, Csehországnak, Dalmátiának, Horvátországnak, Szlavoniának sat. királya; Ausztria főherczege, Burgundia herczege, Morvaország őrgrófja, Tirol és Görcz grófja sat. a jelen levelünknek rendiben adjuk emlékezetére és tudtára mindenkinek, a kit illet:
1. § Hogy a mi hiveink, a főpap, báró és mágnás urak, nemesek és a mi Magyarországunk s az ennek alávetett részek többi karai és rendei, a kik a közelébb mult ezerötszáznyolczvanhetedik évben, a megujitott naptár szerint november hava első napjára, a régi naptár szerint pedig október hava huszonkettedik napjára, Pozsony városunkba hirdetett közönséges országgyülésre, a mi parancsunkból egybesereglettek, az alábbirt és ugyanazon országgyülésen (a mi előterjesztésünkre, a melyet a fenséges fejedelem: Ernő austriai főherczeg sat., a mi kedvelt testvérünk utján tettünk) mindnyájuknak közös és megegyező akaratával és szavazatával, meg általános megegyezésével hozott czikkelyeket adták és terjesztették mi előnkbe:
2. § És alázattal esedezének mi előttünk, hogy mi azokat a czikkelyeket összesen és egyenként, mindazokkal, a melyeket azokba külön-külön befoglaltak, helyeseknek, kedveseknek és tetszőknek tekintvén és királyi jóváhagyásunkkal ellátván, királyi hatalmunknál fogva méltóztatnánk kegyelmesen elfogadni, helybenhagyni és megerősiteni és azokat ugy magunk megtartani, mint másokkal is, a kiket illet, megtartatni.
3. § A mely czikkelyeknek ugyanis a tartalma ilyen:
